7.rész

Harryvel a hotelszobában aludtunk.Teljes csend volt,csak egy kocsi kerekeinek hangja törte meg. Féltem. Vagyis féltettem  Harryt. Féltem,hogy a sok gyönyörű amerikai lány miatt elveszítem. Mindig is tudtam,hogy van nálam szebb és jobb,de azt is tudtam,hogy olyan mint én …senki más nem lehet. Mindig is ezzel a gondolattal bíztattam magam. Volt,hogy segített is. De volt olyan is amikor csak a problémát okozta az ,hogy én én vagyok.Harrynek is próbálom  szépen, lassan „beadagolni”,hogy én nem mindig vagyok az aki vagyok igazából. Ezért is beszélgettem el egyik este Harryvel...

-Harry, tudod én nem az vagyok akinek hiszel.

-Nem! Te annál sokkal jobb vagy!-ölelt át.

-Harry nem így értettem. Vannak olyan dolgaim amiket nem mondtam el.

-Mi?

-Harry…én két éve kaptam depresszió elleni gyógyszereket…és ha nem szedem be,akkor annak rossz vége lesz… Emlékszel? Volt az a nap amikor megkaptam az első gyűlölködő levelet. Akkor nem azért ájultam el,mert annyira rosszul esett,hanem mert előjött a depressziós rohamom.

-Még valami amit nem mondtál el és talán az életedbe kerülhet?

-Nincs…

-Hát örülök neki!-felkelt és ott hagyott.Niall odakintről figyelt mindent. Értetlen nézéssel jött oda hozzám. Nekem nagyon kellett valaki. Valaki akivel beszélhetek.

-Niall!-szipogtam.-Niall itt vagy?

-Itt. Alesha mi volt ez az előbb? Harry miért hagyott itt?

-Nem tudom! Én csak elmondtam neki…és…elment.

-Beszéljek vele?

-Megtennéd?-letöröltem a szemeim és bíztam benne,hogy Niall megtalálja Harryt. Senki sehol sem találta,de egyszercsak  odajött hozzám és adott egy kis pirulát a tenyerembe.

-Sarah küldi.

-Köszönöm.

-Ez az a gyógyszer?

-Igen.

-Babe,figyelj én nem akartam kiabálni,csak nem birnám ha emiatt veszítenélek el. De ha van még valami ilyesmi dolog azt nyugodtan mond el.

-Ok. Csak annyi hogy…betegesen…

-Jézusom ez rosszul kezdődik.

-Szeretlek.- egy könnycsepp gördült ki a szemünkből. Látszódott,hogy Harrynek ezt még nem sokan mondták úgy ,hogy a szívükből jött volna.Elgondolkodtam rajta, vajon hány ember árthatott már neki...